Tizenkilenc év, tizenkilenc kérdés

szerző: Niszkács Miklós
cikk küldés nyomtatás

Rövid sajtókommüniké adta hírül, hogy Kapus György a budapesti Österreich Werbung vezetője közel húsz év után állomáshelyet változtat: Moszkvába utazik, és átveszi Ausztria képviseletét az Orosz Föderációban és Ukrajnában.

– Emlékszel az első találkozásunkra?

– Engem 1990. július elsejével neveztek ki Budapestre, és akkor még a Váci utcai iroda hatodik emeletén futottunk össze 4-én, ahol bemutattak, majd másnap a feleségeddel, egy piros Zsigulival értem jöttetek, és felvittetek a hármashatárhegyi Udvarházba ebédelni. Csodás volt a panoráma és az ebéd is, már tudtam, jól döntöttem, amikor megpályáztam ezt az állást.

– Hazajöttél, vagy egy izgalmas új állomáshelyre érkeztél?

– Én otthon Bécsben voltam, ide Budapestre Ausztriát jöttem képviselni, s ez mindvégig meghatározó volt számomra, és nem mond ellent a magyar gyökereimnek.

– Milyen tervekkel érkeztél, mit szerettél volna megvalósítani Magyarországon?

– Életem meghatározó élménye az utazás. Még emlékszünk, milyen nagy dolog volt ’89-ben Magyarországon a Világútlevél bevezetése. Addig 90 százalékban csak csoportos utak voltak. Ezért is tartottam fontosnak az egyes emberekhez való eljutást, az ő személyes megszólításukat és megnyerésüket, hogy látogassanak Ausztriába, de már nem Gorenjét venni, hanem a kulturális és természeti értékeket felfedezni. Az irodában egy olyan működőképes struktúrát szerettem volna kialakítani, amely megfelelően közvetíti az értékeinket, és egyre több turistát küld Ausztriába.

– Milyen kudarcok értek?

– Nem emlékszem ilyenekre, hiszen a Magyarország számára is izgalmas és fontos években, 1990-től 1996-ig sikerült működőképes rendszert kialakítani, és új marketingszemléletet megvalósítani.

– Nyilván ennek része volt az általad alapított Sajtótörzsasztal az újságírók részére, és hogy az utazási irodákat az Ausztria Klubba kívántátok tömöríteni.

– Számomra mindig fontosak voltak az emberi kapcsolatok, amelyeken keresztül könnyebb volt az információkat eljuttatni, és kölcsönösen előnyös partneri viszonyt létrehozni, amit mindenki szívesen vett.

– Az utóbbi években nagyon megváltoztak a kommunikáció csatornái.

– Ez is nagy kihívás volt, ma már nincs pultos részlegünk, az e-mail és az internet vált az egyik legfontosabb kommunikációs eszközünkké, amivel elérjük, megszólítjuk az utazni vágyókat.

– Te magad szeretsz utazni?

– Életem meghatározója az utazás, de mint a lyukas cipőjű suszter, én is az utolsó pillanatban állítom össze az útitervet, csomagolok be.

– Kedvenc országod, városod?

– Természetesen szülőhazám, Brazília áll hozzám a legközelebb, de kevésbé tudok úti célokat megnevezni, mint inkább hangulatokat. Egy Szalajka-völgyi sétát, a debreceni Prédikátorok emlékművét, a pécsi ókeresztény sírokat, a Hortobágyon leülni a semmi közepén és nézni a vibráló levegőt, szeretem a Balatont, Toscana dombjait, Kréta fehér házait, a tengerek kékjét.

– Magyarországon sok mindent meg akartál változtatni az osztrák példa alapján?

– Ezt így nem mondanám, inkább olyan közeget szerettem volna létrehozni, ahol súlya van a szavaknak, a munka értékének. Ausztriában, mint tudjuk, az idegenforgalom alulról építkezik, máshogy gondolkodnak az egyéni és csoportérdekről, nagyobb az összefogás. A közös gondolkodásra, a jó példák hasznosítására hoztuk létre többek között az említett Ausztria Klubot és a Sajtótörzsasztalt.

– Ehhez a gondolathoz kapcsolható, hogy szívügyed volt az oktatás, tanítás.

– Valóban fontosnak tartom a tudás átadását. Számomra az is elvi kérdés volt, hogy mindig ingyen tanítottam, így nem is szólhattak bele a munkámba. Ma már az általam is közvetített ausztriai példák egyre jobban beépültek a magyar gyakorlatba, és ez örömmel tölt el.

– Az irodába lépve nálatok mindig fiatalos légkör fogadott, jó volt nézni a sok ifjú munkatársat, és nem csak azért, mert mindig csinosak voltak. Ez tudatos volt?

– A fiatal munkatársak mindig inspiráltak, engem is tanulásra ösztönöztek. Fontos az a jó, lendületes légkör, amire csak ők képesek. Mindig komolyan vettem őket, meghallgattam a kritikáikat, észrevételeiket. Büszke vagyok rá, hogy minden kollegám saját nevelés, itt voltak gyakornokok, fokozatosan épültek be a struktúrába, és végzik önállóan a munkájukat.

– A számokkal én hadilábon állok, de te biztosan sok adatot tudsz sorolni az elmúlt évekről.

– A legfontosabb mutató talán, hogy a húsz év alatt a beutazó magyarok száma megháromszorozódott. Öröm volt a milliós vendégéjszaka-számot átlépni. Sokkal fontosabb azonban, hogy a magyar vendégek minősége megváltozott. Egyre több lett az igényes utas, akik minőségi szolgáltatást várnak, egyre több az egyéni utazó, akik az osztrák életérzést keresik, és nekik adunk sokféle információt. Ausztria a magyaroknak téli „síországból” egy egész évben felkeresendő célországgá vált.

– Tudom, szeretsz és tudsz is főzni. Van kedvenc éttermed?

– Az évek során sok kedvenc volt, de hármat említenék, a Barakát, az Onyxot és a Pierrot-t a Várban.

– Ételed?

– Az olaszos konyhát kedvelem és keresem Magyarországon, de a fő kedvenc és kihagyhatatlan a libamáj, amit művészet jól elkészíteni. Persze szeretem a jó halászlét és a gulyást is.

– Borod?

– Ausztriában a Fertő-tónál, Gesellmann-nál nagyon jó Cabernet sauvignont ittam még a nyolcvanas évek végén. Ő mondta, hogy a vesszőket Villányból hozta Tiffán Edétől. Így természetes volt, hogy meglátogattam őt, helyben kóstoltam a borait, barátságot kötöttünk. De ugyanígy említhetem Vesztergombi Ferencet, Thümmerer Vilmost vagy Bock Józsefet. Szeretem a jó magyar bort. Jó trend, hogy egyre több magyar fajtából készült bort is lehet kóstolni.

– Milyen tervekkel utazol Moszkvába? Miben lesz más, mint Budapest?

– Alapvető különbség, hogy Moszkvában kitűnő munkatársakkal 15 éve működik irodánk, így azt nem kell újraépíteni. Ugyanakkor az orosz és az ukrán piac is nagy átalakuláson megy keresztül, amire nekünk is megfelelő választ kell adnunk. Ezelőtt három évvel a kiutazók 90 százaléka még csoportos turista volt, ma már 40 százalékuk egyéni utazó. Ez egészen más kihívás, a turisztikai kínálatunkban egész más szegmenseket kell megmutatnunk, ajánlanunk.

– Milyen tanácsokat adsz budapesti utódodnak Emanuel Lehnernek?

– Tapasztalt, nyelveket beszélő kollega, aki ismeri a piacot. Amit tanácsolok, hogy bízzon magyar kollegáimban, merjen rájuk támaszkodni. A másik, hogy utazzon sokat Magyarországon, ismerje meg a vidéki városokat, embereket, a helyi kulturális kínálatot.

– Már tanulsz oroszul?

– Igen, mindennap. Mire elfoglalom az új állomáshelyemet, már mindent érteni szeretnék, a beszédet pedig majd meghozza a gyakorlat.

– A meleg holmikon kívül mi lesz a csomagodban?

– A tárgyak kevésbé lényegesek, inkább a sok szép emlék és barátság fontos számomra, amit Moszkvából is szeretnék ápolni.

– Köszönöm a sokéves együttműködést, sok sikert az új helyeden is.

– Köszönöm én is, és viszontlátásra Moszkvában vagy Ausztriában!